12 éve kezelem a lábamat
különböző sebekkel. Visszagondolva, elég sok hibát elkövettem, jó lett volna
anno, ha bizonyos dolgokra időben felhívják a figyelmemet, és nem a saját
káromon kellett volna megtanulnom. Ebből a szándékból osztok meg néhány tapasztalatot.
Azoknak főleg fontos, akik már boka alatt nem érzik a lábukat.
1. Mindig
tartsd tisztán a lábadat, magyarul mosd meg minden nap. A csapvíz nem árt a
sebeknek, nyugodtan zuhanyoztasd le.
2. Soha
ne legyen száraz a bőröd, mert az berepedezik, ezen keresztül a sebbe is
bemehetnek a baktériumok. Hidratáló, vizes alapú krémet (ne kenőcsöt),
testápolót használj. Próbálgasd, hogy a Te bőrödnek mi a jó.
3. Minden
este vizsgáld meg a lábad, nézd meg, van-e rajta piros folt, benyomódás,
esetleg bármilyen kis seb. A piros foltot általában a cipő okozza. Elég csinos
diabéteszes cipőket csinálnak méretre.
4. Ha
egy kicsi sebet is találsz, akkor azonnal mosd le, fertőtlenítés (jobb híján
betadin), de ne kenj bele semmilyen krémet! Normál embereknek elég egy sebkrém,
de nekünk az csak árt. Körömvirágkrém és hasonlókkal ne is próbálkozz!
5. Azonnal fordulj orvoshoz, de csak
olyanhoz menj, aki ért hozzá! A normál sebészek jelentős részének lövése sincs
a diabéteszes sebkezeléshez! Specialistát keress! Voltam olyan sebész főorvosnál, aki 2 méterről nézte meg a sebemet, és
utasította az asszisztenst, hogy milyen krémet tegyen rá. Majdnem lemarta az
összes bőröm.:(
6. Kötözd,
ápold mindaddig, amíg be nem gyógyul, ne hanyagold el. A seb elfertőzése
iszonyatosan gyors lehet. Ismerek olyan embert,
(egyébként semmi szövődménye nem volt), aki a cipőfeltöréses sebkezelést követő
két hónap múlva már a lábát amputálták. Nagyon elhanyagolta. Ez ugyan
kivételes eset, de előfordul. Nagyon gyorsak a folyamatok.
7. A
sebész specialisták azt mondják, hogy nem szabad áztatni a diabéteszes lábat. A
hidrogénperoxiddal pedig különösen vigyázz, mert nem csak az elhalt sejteket
szedi le. A betadin is sejtromboló, de ideiglenesen jó, amíg nem jutsz el
orvosig. Ne kalkulálj, hogy a „héten és a jövő héten még dolgozok, aztán majd
elmegyek”, nagyon sok embernél kezdődtek így a bajok.
8. Soha,
sehol ne járj mezítláb, még éjszaka a WC-re se menj ki papucs nélkül. Ne is
hordj papucsot, mert az könnyen lejön, illetve, ha belerúgsz valamiben, akkor
könnyen törik a csont.
9. A sebet
is nyugodtan zuhanyoztasd, rövid ideig nem árt neki. Annak vége, hogy beülök a
kádba, és jól eláztatom magam! Soha ne tedd bele a sebes lábad a kádba.
Zuhanyozz, vagy ülj bele az üres kádba, és úgy zuhanyozz. A múltkor mondta a
sebész orvosom, hogy a legtöbb fertőzés a mezítlábon járás, és a kádba fürdés
miatt van.
10. Magyarországon
évente 3.000 lábamputációt végeznek, aminek a fele nagyon könnyen elkerülhető
lenne, illetve lenne még közbenső megoldás is. Ezt orvosi honlapon olvastam. Ne
várd, hogy a sebed majd magától meggyógyul! Többször voltam fültanúja a
sebészeten annak, amikor az orvos kiabált a betegével – „Hol volt eddig? Mire
várt?” Nem is részletezem tovább, az amputációk jelentős része a cukorbeteg
hanyagsága miatt következik be!
11. A
vércukorszint nagyon fontos, bár már a legkisebb gyulladás is jól megkavarja,
és még 10 alá is nagyon nehéz vinni. Ilyenkor gyakran mérd a cukrod, és
gyorshatású inzulinnal korrigáld. Sokszor még éjjel is fel kell kelni ezért. Ne
tévesszen meg az, hogy ilyenkor alig, vagy egyáltalán nem eszel, mert az
inzulin akkor is szükséges. Én már voltam úgy, hogy 3 napig az égvilágon semmit
sem ettem, de az inzulint ugyanúgy adnom kellett!
A
sebkezelés már egy külön téma, ebben a bejegyzésben elsősorban a megelőzésre,
illetve az elfertőződés elkerülésére szeretném felhívni a figyelmedet.
Ha van kedved, és szeretnél másokon segíteni, akkor írd meg a tapasztalataidat: potib1989@gmail.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kíváncsi vagyok a véleményedre, de kérlek, ne itt tombold ki magad.:)